Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Balhé Bríben

[Az előző játékalkalomról készült beszámolót itt találjátok.]

asztron 9.

Hőseink estig tutajoztak, míg el nem érték a halászfalut, ahol korábban megszálltak. Ismét az öregnél töltötték az éjszakát, aki elkeseredett azon, hogy az ellopott csónak tönkrement, s már nem lehetett visszahozni. Kárpótlásul a csónakért egy szütyőre való ezüstérmét adtak neki.

asztron 10.

Másnap reggel szomorú ünnepélyességgel vitték Oszrik testét a falucska temetőjébe, s egy fehér virágok tarkította, kis domb oldalában temették el. Ezután tutajra szálltak, s a Baranduin felé vették az irányt. Esti táborozás közben a távolból többszöri farkasvonyítást hallottak.

asztron 12.

A folyón ereszkedve egy ponton integető alakot pillantottak meg. Berethion egyből felismerte Eradant, a kószát, akit a Brí-vidéken Haris néven neveztek az emberek. A kósza lesétált a parthoz, ők pedig kihúzták oda a tutajt, hogy szót válthassanak. Haris elmondta nekik, hogy farkasok és orkok nyomait követi, s ami még furcsább, egy lovasét, aki nyomokból láthatóan egy helyen tartózkodott az előbbiekkel. Miután elköszöntek Haristól, Malanor inkább a parton haladt, hogy felderítse a csapat előtt a terepet, s csak az esti táborozásokkor csatlakozott újra a többiekhez.

asztron 15.

Napokon át ereszkedtek tovább a folyón kelet, majd dél felé. Néha még hallottak a távolból farkasvonyítást, ám aztán nyugalmasabbak lettek az éjszakáik. Egy sűrű nádas részen hajóztak épp, amikor Berengar talált egy alig észrevehető folyóágat, amivel sikerült lerövidíteniük az utat.

asztron 17.

Malanor jó ideje külön töltötte a nappalokat a többiektől a lehetséges veszélyeket fürkészve a parton, mikor egyszer csak nagy csörtetéssel rohant a tutaj felé, s épp csak át tudott ugrani rá: egy feldühödött vadkan kergette meg. Szerencséjükre már nem kellett sokáig ereszkedniük, még aznap elérték a Baranduin hídját a Megye határában. A hídtól nem messze partra szálltak, majd Malanor elrejtette a csónakot, bár nem számolt azzal, hogy egy adag szemfüles hobbit suhanc kilesi a dolgot. Ezután gyalog folytatták útjukat.

asztron 20.

Több napnyi kutyagolást követően Berengar javaslatára a csapat letért az útról, s toronyiránt vágott át Brí felé, aminek köszönhetően egy egész napot nyertek.

asztron 21.

Végre megérkeztek Bríbe, s úgy döntöttek, az elkövetkező hetet pihenéssel töltik.

Utánajártak a torony mélyén talált kard eredetének, ugyanis Berethionon azóta igen komor hangulat lett úrrá, ami aggasztotta társait. A városban tartózkodott ekkor Gilraen úrnő is, akinek a tanácsát szintén kikérték az ügyben. Mint kiderült, ez egy Gondolinban kovácsolt fegyver, a Farkasfejező, mellyel oly sok vért ontottak már, sajnos barátit is, hogy a Homály rátelepedett a pengére. Az átok eltávolítása csak akkor sikerülhet, ha megmentenek a karddal egy életet úgy, hogy közben nem ontanak vért. Amandil Ékéről is bebizonyosodott, hogy hatalma az utazások és mások lelkesítése terén mutatkozik meg.

Gilraen úrnő látván, hogy hőseink szövetsége kiállta az első próbát, megkérte őket, segítsenek egy árván maradt testvérpáron. Történt ugyanis, hogy a közeli Serfőző tanyát feldúlták a dúnföldiek, a nemrég megözvegyült apát, Pelbártot és háznépét lemészárolták. A gyermekek csak annak köszönhetően maradtak életben, hogy apjuk még a támadás kezdetén jól elrejtette őket. Később az arra járó kószák találtak rájuk. Gilraen úrnőnek az volt határozott szándéka, hogy az utolsó élő rokonukhoz, Serfőző Ellák úrhoz, a nagybátyjukhoz viteti az árvákat. Ellák egykor Bríben élt, ám oly nagy vagyonra tett szert, hogy szolgák hadát fogadva kiköltözött a vadonba, a Kék-hegység déli vonulatának keleti nyúlványaihoz, ahol saját uradalmat alapított.

Hőseink örömmel vállalták a feladatot.

asztron 28.

Az indulás előtti délutánon Gilraen úrnő elküldte a gyermekeket a Pajkos Póniba, majd ő és a kószái távoztak a városból. A kisebbik testvér, Podrik csöndes fiú volt, egy szót sem szólt, csak nézett nagy kék szemeivel. Mint nővére, a vörös, göndör fürtöket viselő Melióra elmondta, a támadás óta öccse nem beszél. Kis kérdezősködés után azt is elárulta, anyjuk, Brigid alig egy éve halt meg, délről jött a Brí-vidékre, s itt ismerkedett meg apjával. Hőseinknek gyanús lett a jelek alapján (a lány vörös haja, amit az anyjától örökölt, illetve a nő neve), hogy a nő talán dúnföldi származású, ez esetben pedig akár többről is szó lehetett, mint egyszerű zsákmányszerző portyáról. Meliórától azt is megtudták, hogy nincs igazi emléke nagybátyjáról, az apjuk ugyan sokat emlegette, de évek óta nem találkoztak már. Miután mindezt megbeszélték, nekiálltak az út megtervezésének.

Fogalmuk sem volt, hogy a ragyás képű Köves Som, egy helyi besúgó, aki a dúnföldiekkel is jó kapcsolatot ápol, kihallgatta az egész beszélgetésüket…

asztron 29.

A hajnali órákban Berethion arra riadt, hogy furcsa hangokat hall az testvérpár szobájából. Felkelt hát, kiment a folyosóra a szomszéd ajtóhoz, s megpróbált benyitni, de zárva volt. Mivel dulakodás hangjai ütötték meg a fülét, berúgta az ajtót. Odabent egy dúnföldi épp akkora pofont adott Podriknak, hogy a fal adta neki a másikat, a gyermek nyomban el is terült. Meliórát pedig egy másik, jóval termetesebb dúnföldi kapta a hátára, s már ereszkedett le vele az ablakhoz támasztott létrán. Berethion elkiáltotta magát, hogy a többieket felébressze, miközben a dúnföldi nagyot sújtott rá fejszéjével, végigszántva a lapockáját. Berethion fájdalmasan felszisszenve jött rá, hogy félmeztelenül küzd az ellenséggel, hiszen eszébe sem volt páncélt felvenni az ágyból kikelve.

A többiek is felriadtak Berethion kiáltására, s a tanácsára lefelé indultak, hogy az utcán érjék utol a lánnyal meglépni próbáló dúnföldit. Páncélt ők sem ölthettek, csak egy-egy fegyvert kaptak fel, s úgy, ahogy kikeltek az ágyból, rohantak. Odalent további három dúnföldi fogadta őket, akik dühödten vetették bele magukat a harcba. Míg sikerült levágni őket, a nagydarab, aki Meliórát cipelte s akiben hőseink Hüvelyk Krakkot ismerték fel, leért és futásnak eredt a szűk utcák felé. Berethion odafent szintén felülkerekedett a maga ellenfelén, s végül sikerült kilöknie az ablakon. A fickó nagyot nyekkent, de túlélte az esést, s mivel odalent mindenki Hüvelyk Krakkal volt elfoglalva, gyorsan elszelelt.

Míg Elwing visszasietett Podrikhoz, a többiek Hüvelyk Krakk után rohantak. Berethion jól ismerte Brít, erre alapozva a dúnföldi elé próbált kerülni, míg Malanor a nyomában szaladt. Berengar némileg lemaradt, szokatlan volt számára a város szűk utcáin való éjjeli rohanás. Kétszer érték utol Hüvelyk Krakkot, először még áttört Berethionon, ám épp a sövény előtt pár lépéssel sikerült megállítani, s leütni. Az eszméletlen dúnföldi hátáról lehulló Meliórát Berethion kapta el, mit sem törődve a hátába hasító szörnyű fájdalommal. Miután megkötözték Krakkot, visszatértek a Pajkos Póniba.

Alaposan kikérdezték a dúnföldit, aki némi noszogatás után árulta csak el, hogy nem magának akarta a lányt elragadni, hanem a klánja vezérének, Dühöngő Ronannak. A lány anyja, Brigid, Ronan egykori szerelme volt, s elszökött azelőtt, hogy a férfi elvehette volna feleségül. Miután Ronan megneszelte, hogy Brigid északon új életet kezdett, harcosokat gyűjtött maga mellé, majd Brí környékére jött. Sajnos a nő már meghalt, ám bosszúból megölte a férjét. Csak később jutott a fülükbe, hogy Brigidnek van egy lánya, aki már-már eladósorba került, így Ronan őt akarja asszonyának. Hőseink azt is megtudták, hogy Ronan majd másfél tucat embernek parancsol, köztük lovasoknak. Értelmetlen lett volna hát az eredeti terv szerint útra kelni, hiszen a lovasok könnyen utolérhették volna a gyalog haladó csapatot, a túlerejük pedig halálos lett volna egy nyílt ütközetben. Úgy döntöttek hát, hogy csapdát állítanak.

Berengar még aznap délután felkereste Köves Somot, s megkérte tájékoztassa a dúnföldieket arról, hogy öt nap múlva, a Serfőző tanya romjainál töltik majd az éjszakát, ahol ő (átverve társait) jó pénzért szívesen átadja a gyerekeket a dúndöldieknek. Köves Som nem az az ember volt, aki ne ismerné fel, ha valaki hazudik neki, de Berengar két szütyőnyi ezüspénzt adott át neki a közbenjárásáért, amiért úgy érezte, igazán megéri elvinni az üzenetet Dühöngő Ronannak.

Hőseink felkészültek az elkövetkezendő napokban az útra, szereztek egy szekeret lóval, illetve egyéb felszereléseket. Berethion pedig körbejárta a várost, hogy segítséget szerezzen: csatlakozott is hozzájuk a Bríbe épp ekkor visszatérő Haris, illetve három helyi férfi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: