Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

Dombra fel és tavon át

[Az előző játékalkalomról készült beszámolót itt találjátok.]

réte 19.

Miután kipihenték fáradalmaikat, napkelte után összegyűltek a fogadó nagytermében. A reggelijük elfogyasztása közben felfigyeltek rá, hogy egy sarokban pipázgató férfi figyeli őket. A titokzatos idegen felkelt helyéről, odasétált a társasághoz és Berethion néven mutatkozott be. Dúnadan volt, aki Gilraen úrnő megbízásából jött Bríbe. Mivel némi kérdezősködést követően megtudta, hogy hőseink is Oszrikot keresik, ahogy ő is, úgy döntött, csatlakozik hozzájuk. Belegorn megörült, hogy egy kószával bővül a csapat, ugyanis ő távozni készült. Különös látomást látott az éjszaka, egy sötét hajót, melynek talán köze van a mostani történésekhez is, s ezt mindenképpen meg kell osztania Círdannal. Miután elmondta ezt a társaságnak, sok sikert kívánt nekik, majd távozott. [Így oldottuk meg az egyik játékos karaktercseréjét.] Hőseink a reggelit követően elindultak Bríből a Füvesút mentén dél felé.

réte 21.

Három napon át haladtak déli irányba. A Sírbuckák nyugatra elterülő, kísérteties, ködös vonulatai végig feszültséggel töltötték el őket. Utolsó este, mielőtt keletnek fordultak volna a Déli-dombság irányába, nehezen találtak táborhelyet, s ha Berengar éles szeme nem szúrja ki, egy sírbuckán töltötték volna az éjszakát. Szerencsére a beornfi időben kiszúrta a bozótos között tátongó sírbejáratot a domb oldalán,  így odébb álltak, s az úttól keletre vertek tábort.

réte 24.

Napokon át járták a Déli-dombság sziklás tájait, kutatván az orkok nyomait, mígnem Malanor egy rejtett ösvényre bukkant, amelyen haladva alkonyatra elértek egy völgyet, ahol kiszáradt erdő sötétlett, a túlnan magasodó sziklák között pedig két baljóslatú barlangszáj tátongott. Sikerült hát rábukkanniuk az orkok rejtekére, azonban mivel tudták, hogy azok éjszaka aktívak, visszahúzódtak egy védett sziklamélyedésbe, s tűz nélkül, a süvöltő szél és farkasvonyítás hangjai közt töltötték az éjszakát.

réte 25.

A délelőtti órákban leereszkedtek óvatosan a völgybe, a kihalt fák közé. Nem számítottak azonban arra a szörnyű látványra, ami ott fogadta őket: az orkok levágott fejeket lógattak a fákra, melyek java már vadak prédája lett és rothadásnak indult. Küszködve a rosszulléttel és a sötét gondolatokkal, átverekedték magukat a holt erdőn, egészen a barlangokhoz: itt Berethion észrevette, hogy nemcsak két barlangszáj van (egy nagyobb lent, s kicsivel magasabban egy másik), hanem egészen magasan egy harmadik is. Elkezdtek hát óvatosan felmászni. Elwing egy ponton megcsúszott, de Berengar kinyúlt érte és segített neki feljutni a párkányra. Odafent egy elhagyott őrhelyet találtak.

Fényt gyújtottak, majd óvatosan elindultak a barlangok felderítésére. A hiányzó őrt hamar meglelték, egy görnyedt hátú kobold volt, aki nagy fehér gombákat gyűjtögetett egy vizenyős barlangteremben. Megpróbálták becserkészni, ám nem jártak sikerrel, a kobold időben eszmélt, rájuk lőtt íjával, majd segítségért kezdett kiáltozni. Gyorsan végeztek vele. Szerencséjükre a kiáltásokat és a fegyvercsörgést nem hallották meg mások. Ezután a lenti bejárathoz is eljutottak egy oldalfolyosón, ahonnan jól hallhatták, hogyan panaszkodnak egymásnak a koboldok az orkok önzőségére. Jobbnak látván elkerülni őket, visszamentek a felsőbb részekre, ahol egy csapat hortyogó orkra bukkantak, egy jókora teremben, melynek közepén egy koszos üstben valami kellemetlen szagú dolog fortyogott. A túloldalon vermet láttak, ahonnan emberek nyöszörgése hallatszott… Ekkor azonban Berengart kiszúrta az egyik félálomban lévő ork, s azonnal riadót fújt.

Öldöklő csata vette kezdetét. A barlangjáratok adottságait kihasználva, Berethion és Berengar feltartották az orkokat, míg Elwing és Malanor hátulról megszórták őket nyílvesszőkkel. Hőseink bátor helytállással hamar felülkerekedtek a túlerőn, ám a barlang többi része is mozgásba lendült. Gyorsan kiszabadították a foglyokat, miközben farkasvonyítás és koboldüvöltés visszhangozta be a folyosókat és termeket. Elkezdték az embereket a párkány felé terelni, ahol bejöttek. Malanor kitekintve látta, hogy több megtermett farkas is csak arra vár odakint, hogy lemásszanak, ezért elkezdte íjjal lőni őket, hátha visszahúzódnak. Mindeközben a többiek próbálták feltartani a barlangban támadó farkasokat, a koboldok nyílvesszői cikáztak a fejük mellett. Berengart az egyik farkas úgy falhoz taszította, hogy elájult. A fenevad ezután nagy ugrással Malanorra vetette magát, aki kénytelen volt kardot rántani s azzal védekezni. Berethion csatakiáltással bátorította társait, Elwing is kardot rántott és az egyik farkasra vetette magát. Veszedelmes küzdelem volt, ám végül sikerült levágniuk a Homály teremtményeit mind egy szálig.

A foglyok között nem találták meg Oszrikot, viszont Kese Jankót, az Arcsetből eltűnt fiatalembert igen. Ő töredelmesen bevallotta, hogy látta nyugatra távozni Oszrikot a faluból, s mivel nem jött vissza pár napig, betört az otthonába, hátha valamilyen kincset talál. Ekkor rabolták el őt az orkok, mert Oszriknak hitték. Az ork vezér, Borzgúl roppant haragos volt emiatt, ám a fiúból mindent kiszedett pillanatok alatt, hogy újra Oszrik nyomába eredhessen. Az ork vezér a legrátermettebb farkaslovasokkal kilovagolt, s azóta sem tértek vissza. Hőseink elkomorodtak a hír hallatán. Jankót leszidták kapzsisága miatt, s megpróbáltak hatni rá, hogy legközelebb ilyen ostobaságot ne csináljon, mert az életébe kerülhet. Szó mi szó, ezt Jankó is tudta, ugyanis ő volt az orkok menüjének következő fogása, így hőseink épp jókor érkeztek. Összeszedték az orkok által zsákmányolt értékeket, amelyek között a messzi Umbarban vert ezüstérméket is találtak, majd a kiszabadított emberekkel toronyiránt Brínek vették az irányt.

réte 27.

Pár napnyi gyors utazást követően szerencsésen megérkeztek Bríbe.

réte 28.

A következő napot pihenéssel és kérdezősködéssel töltötték. Próbálták megtudni, látta-e valaki Oszrikot az északi vidéken. Biztosak voltak benne, hogy régi cimborájuk az Alkony-tóhoz ment a númenori kincset felkutatni.

réte 29.

Útnak indultak az Alkony-tóhoz. Elwing jól választotta meg az útvonalat, így gond nélkül, s igen gyorsan haladtak napokon át.

asztron 3.

Az első nehézség akkor jött, mikor egy sziklás, bozótos részen, rossz látási viszonyok között majdnem letértek az ösvényről, de aztán szerencsére még időben észrevették a hibát.

asztron 6.

Farkaslovasok nyomaira bukkantak, s megnyugodtak, mert más irányba tartottak, mint ők.

asztron 7.

Estére elérték az Alkony-tó partját, nem messze egy kis halászfalutól. A falut palánkfal vette körül, így a kapuhoz mentek, ahol hamarosan egy öregember köszöntötte őket. Miután megtudta, hogy Berethion személyében egy kósza is van a csapatban, igencsak megörült, s készségesen meginvitálta a csapatot a házába. Hallevest vacsoráztak, közben az öreg elmesélte nekik, hogy azért volt kezdetben bizalmatlan velük, mert egy hete járt itt egy férfi, akit örömmel fogadtak, de az éjjel során ellopta az egyik csónakot, s azóta sem jött vissza. Sokat kérdezősködött az északi partvidékről, s egy parton álló kővé vált trollról. Az öreg nem tudta megmondani, hol lehet pontosan, mert ők nem mennek messze a falutól, se a tó közepe felé, se a part mentén. Nem ildomos az ilyesmi. Nemrég pár kósza is bemerészkedett a tó közepén lévő szigetekre, azóta se látták őket. A helyi híreket sorolva még megemlítette azt is, hogy farkasvonyítást hallottak több éjjel is a közelből, illetve egy férfi járt erre nagy, fekete lovon, keresett valakit.

asztron 8.

Másnap reggel folytatták az útjukat a part mentén észak felé. Későre járt az idő, mikor a part alkonyi ködében megpillantottak egy megtermett alakot, egy görnyedt, jobbját a tó belseje felé nyújtó trollt. Malanor odament mellé, s a troll kezét követve tekintetével a tóban egy ködbe vesző torony árnyát pillantotta meg. Felételezték, hogy emiatt volt fontos a troll Oszrik számára, így nekiálltak tutajt ácsolni. Vízre azonban már nem szálltak, nem akarták a sötétben megkockáztatni a ködös vizet.

asztron 9.

Miután felkelt a nap, összeszedelőzködtek, majd vízre tették a tutajt. A tavon még mindig ült a köd, s leginkább csak sejtették, hogy jó irányba eveznek. Kis idő múltán kirajzolódott előttük a sziget körvonala, s az egykori fenségét máig őrző dúnadan toronyrom. A part sziklás volt, de szerencsésen sikerült kikötniük. Nem messze tőlük egy széttört csónak maradványait látták, amelyről úgy vélték, Oszriké lehet. Nyomokat is láttak, melyek a csónaktól a torony belseje felé vezettek. Malanor előre ment, míg a többiek a sűrű, sötét cserjésben követték őt. Az erdőtünde a torony kidöntött kapujához érve elkezdte szólongatni Oszrikot, de nem érkezett válasz. Belépett. Hideg volt s különös sötétség ült a termeken és folyosókon. Egyszer csak megneszelt valami zajt, s megpillantotta, hogy a törmelék közül előmászik egy magas alak, hűvösen derengő, éhes tekintettel, majd ráveti magát. Malanor az életéért küzdött. A többiek a csata zaját meghallva utánaeredtek, s még időben érkeztek. A túlerő hamarosan legyűrte az élőholt teremtményt.

Ezután folytatták az Oszrik után való kutatást, mígnem egy kétszárnyú ajtó előtt megtalálták élettelen testét. Az egyik kezével még mindig az ajtót fogta, a másikkal egy kulcsot szorongatott. Miután felülemelkedtek a gyászon, felnyitották az ajtót, s szembesültek azzal a rengeteg kinccsel, amit barátjuk már sohasem láthatott meg: régi érmék és ékszerek ládákban, egy gyönyörű kard a falnak döntve, illetve a terem végén emelvényen egy aprólékosan kidolgozott ezüstnyaklánc, fénylő kristállyal. Elendil éke! A dúnadan Berethion szeme először azonban a kardon akadt meg, magához vette, s örömmel futtatta végig a pengén ujjait. A többiek elkomorodva látták, hogy társuk arcán mintha sötétség futna át. Malanor Elendil ékét magához vette a biztonság kedvéért, majd segített a többieknek felhordani az érmékkel teli ládákat a tutajhoz. Oszrik testét is magukkal vitték, hogy egy békésebb helyen helyezzék örök nyugalomra. Ellökték a szigettől a tutajt, majd a part mentén délnek vették az irányt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: