A határvidéki erődön túli veszedelmes földek felfedezése a szerepjátékos modulok legrégebbi toposzai közé tartozik. Gary Gygax The Keep on the Borderlands* című klasszikusának számos követője akadt, azonban bármilyen egyszerűnek is tűnik reprodukálni mindazt a mára teljesen szokványosnak tűnő miliőt, amely az 1979-es modulban megjelenik, valójában olyan összetett feladat, hogy az csak keveseknek sikerül. Vajon A Mantikór Völgyén át című modul szerzője sikerrel járt ott, ahol sokan elbuktak?
Jacob Fleming írta és illusztrálta a modult, akinek neve már ismerősen csenghet az In the Shadow of Tower Silveraxe* kapcsán, a szerkesztés és tördelés pedig David Cameron érdeme. A kiadvány 2022-ben jelent meg a Kickstarter jóvoltából kétféle változatban (B/X retroklónokkal,* illetve 5e-vel* kompatibilis módon) kis füzet formátumban, színes és fekete-fehér illusztrációkkal egyaránt (utóbbiak határozottan jobban sikerültek). A füzet jó minőségű, fényes felületű foliókból áll. Járt mellé egy színes térkép, illetve egy négy példakaraktert tartalmazó lap. Összesen 40 oldal, de a szövegezés szellős, viszonylag sok az illusztráció is.
A modul helyszínválasztása kifejezetten hangulatos: egy isten háta mögötti sivatagos kanyon, ahol a szörnyek mellett az elemekkel, szomjúsággal és éhséggel is meg kell küzdenie a karaktereknek. A térkép modern szemlélettel készült, átláthatóan ábrázolja a terep szintjeit, ám hangulatban kevésbé hozza a klasszikus fantasy életérzést. A kanyonban bizonyos útvonalakat követve lehet haladni, igaz néhány rejtettebb helyszínt csak ezekről letérve érhetnek el a játékos karakterek.
No de milyen helyszíneket kapunk? Először is ott az erőd, amely bázisul szolgál a kanyonbéli expedíciókhoz. Sajnos itt már kezdődik a feketeleves, ugyanis az erőd annyira generikus, hogy ennél egy közepesen tehetséges mesélő is jobbat rögtönöz bármikor. Van néhány [4!] „pletyka”, ami feldobhatná a helyet, ám ezek gyakorlatilag csak konvencionális küldetések, amelyek egy-egy vadonbéli helyszínre mutatnak. Kihagyott ziccer, hiszen a pletykákban pont az az izgalmas, hogy nem tudni, mennyi bennük az igazság, sokszor teljesen hamisak. Ráadásul az sem árt, ha van belőlük bőven. Nem mellesleg a nevesített NJK-k statisztikái nem találhatók meg a füzetben, még csak annyi sem tudunk meg, hogy Mossak kapitányt hányadik szintű harcosként kellene elképzelnünk.
Az erődön kívül kapunk még hat térképpel rendelkező helyszínt, ezek egy kivételével kicsi és lineáris kazamaták. Itt sem csillan meg igazán a kreativitás, persze használható helyszínek, csak olykor roppant idegesítő leírásokkal. Például: „A szoba túloldalán egy ajtó van. A szoba üres.” Nem azért, de hogy a terembe benézve a túloldalon egy másik ajtót látsz, az tökéletesen leolvasható a térképről is, ilyesmit nem kell leírni egy modulban. Az is különös megoldás, hogy egy hat helyiségből álló kazamata utolsó szobája (ami gyakorlatilag egy verem) már 2. szintként van számon tartva… A helyszínekhez vannak apró véletlen találkozási táblázatok (4-6 tételesek), de a szörnyek statisztikái nem szerepelnek itt, a könyvekben való keresgélés és HP-dobálgatás pedig vinni fogja az időt. Szerencsére az adott termekben megtalálható szörnyek statisztikái szerepelnek a leírásban, viszont az 5e életérzést követve a HP-nál csak a középérték van megadva.
Némi felüdülést ad For’Gothu Temploma, ami már egy tisztességesebb minikazamata 13 teremmel s jobb struktúrával. A helyiségek tartalma is teljesen rendben van, különféle csapdák, szörnyek, titkosajtók, illetve a kedvencem: a lépcső, ami mimik.
Végül szót kell ejteni a modul névadójáról, a mantikórról. Egyrészt rendelkezik egy fészkéül szolgáló négy termes kis barlanggal, másrészt feltűnhet a vadonban is. A bestia egy varázstárgynak köszönhetően nemcsak rendkívül intelligens, de elmeuraló képességgel is bír. Ez teljesen jó ötlet, hiszen így a mantikór a harcbéli veszedelmessége mellett manipulálni is képes ellenfeleit. Az kár, hogy ezt aztán megfejeli a szerző egy különleges hópelyhekre írt figyelmeztető szövegdobozzal, miszerint a mesélőnek vigyáznia kell rá, nehogy emiatt bármely játékos is kellemetlenül vagy megbántva érezze magát… A tesztelőket nem tünteti fel a modul, könnyen lehet, hogy nem is volt tesztelve, ám ha mégis, legalább nagyon vigyáztak a játékosok lelkivilágára.
Összességében, ami a modul érdemei közé tartozik, az a szép belső illusztrációk és a jól szerkesztettség. Őszintén az az érzésem, hogy a szerző inkább illusztrátorként jeleskedik, ugyanis a tartalom nem igazán különleges, és igazából meglehetősen kevés is, meg sem közelíti Gygax Erődjét. Persze lehet vele játszani, ám ebben a zsánerben, sivatagos környezettel találni sokkal jobb alternatívát is, ráadásul magyarul: Ez Lux Gábor Törött Puszták című kiváló modulja.
*Affiliációval rendelkező link.
Kockák és Koboldok 
3 hozzászólás a(z) “Through the Valley of the Manticore” bejegyzéshez
Bizony, a Silveraxe-hez hasonlóan ez is csak egy harmatgyenge próbálkozás sajnos. Ha persze a mesélő hajlandó annyi energiát beletenni, hogy felpimpolja ötletekkel, khm.. voltaképpen újraírja a modult és csak a terepet és térképeket használja fel, akkor jó tudna lenni (már akinek bejön a modern szintvonalas térkép használata). Persze akkor felmerül a kérdés, hogy mégis megér-e ennyi pénzt csak a térkép. Szerintem nem, így én le is tettem arról, hogy Fleming további kickstartereire befizessek.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, még nem is írtam róla ismertetőt, mert annyira nem inspirált az anyag, hogy nem volt kedvem végigolvasni. Talán majd egyszer (de most már minek, ha megtetted).
KedvelésKedvelik 1 személy
Ezt megértem, noha a 40 oldalas terjedelem dacára kevés a szöveg, kifejezetten erőltetnem kellett magam, hogy végigolvassam, annyira nem tudott lekötni. Én azért nagy kíváncsisággal olvasnám a Te kritikád, s azt hiszem, még igen sokan mások is.
KedvelésKedvelés