Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

A tó titka

[Az előző játékalkalomról készült beszámolót itt találjátok.]


Hőseink egy héten át pihentek Serfőző Ellák úr birtokán, ami alatt volt idejük a dúnföldiek vezérétől elvett rubintköves tündegyűrűt alaposan megvizsgálni. Kiderítették, hogy nem akármilyen ékszerről van szó, hanem egy másodkorban készült, eregioni mesterműről, amelynek hatalma nemcsak kellemet kölcsönöz a hordozójának, de tudását is gyarapítja. Esténként az öregek meséit hallgatták, a Sarn-gázló melletti liget legendáira pedig különösképp odafigyeltek, így szerezhettek tudomást arról, hogy egykor tündemenedék volt arrafelé, amely egy a Homállyal vívott nagy csatát követően elhagyatottá vált. A hét végéhez közeledve már láthatóvá vált, hogy Ellák úrnak további gondoskodásra van szüksége, így Elwing úgy döntött, hogy nem kel útra társaival, majd csak később ered nyomukba. Az ifjú Arnót pedig szintén az uraság szolgálatába állt, hogy közel lehessen szerelméhez, Meliórához.

trimics 26.

Hőseink megfogyatkozott csapata kellemes, meleg időben indult útnak. Berethion vállalta magára a vezetést, s igen jól helyt is állt, mindenféle veszedelmet s bajt kerülve haladtak több napon át.

trimics 29.

Délutánra érték el a gázlót, s már ekkor feltűnt, hogy nagy füst száll fel onnan, ahol a tündék táborhelyét felfedezték két héttel korábban. Osonva közelítették meg a helyet, s a cserjésből jól láthatták, hogy igen rossz dolgok történtek itt nemrég: az egyik tünde a háromból, akikkel korábban itt találkoztak, egy faágra volt felakasztva, testéből számos nyílvessző állt ki. A sátrak között a kis tábortűz helyén most nagy máglya égett, amely körül majdnem egy tucatnyi haramiát láttak. Épp azon tanakodtak, hogy az elfogott tündeleánnyal miféle disznóságokat tehetnének.

Nem volt hát idő késlekedésre. Berengar visszalopakodott az úthoz, majd látványosan elindult a tábor felé, mintha gyanútlanul közeledne, a többiek pedig támadásra készen a helyükön maradtak. A beornfi az elé siető haramiáknak mint „Úton egyedül járó Méhész” mutatkozott be, s mézzel is megkínálta őket. A gazfickóknak tetszett a jövevény, így meginvitálták a táborukba, s a vacsora mellé az összes mézét elfogyasztották, miközben jókat derültek a történetein. Malanor eközben odalopakodott a sátorhoz, amelyben a tündét tartották fogva, kivágta a hátulját, majd a lány eszméletlen testét felkapva, visszatért az eredeti búvóhelyéhez.

Ezután Berethion és Malanor támadásba lendült, mire Berengar is felpattant s a fegyvert ragadó harmiákra vetette magát. Heves harcban aztán levágták a gazfickókat, kivéve kettőt, aki megadta magát. Őket alaposan kikérdezték, így tudták meg, hogy egy nagyobb bandához tartoznak, amely egy régi romban húzza meg magát a hegyek között. A csapat pedig azért időzött a tündék táborában, mert várták a banda alvezérének, a messze délről származó Tapuknak az érkezését. Hőseink elkezdtek hát felkészülni az újabb haramiák érkezésére. Berengar a táborban összeszedett kincsek egy részét felajánlotta a két jómadárnak, ha hajlandók melléjük állni, amit azok el is fogadtak. A beornfi megtartotta a maradékot, mit sem törődve azzal, hogy az tulajdonképpen a tündék tulajdona. Sulrien, a megmentett tünde is magához tért közben, s elmesélte, hogy néhány nappal ezelőtt újabb társuk tűnt el a ligetben, így már nemcsak a csapat vezérét, Aranwét, hanem a felderítőjüket, Brethilt is keresik. Végül aztán rajtuk ütöttek a banditák, szegény Randurt megölték, őt pedig foglyul ejtették. Hőseink ajánlkoztak, hogy másnap utánajárnak az eltűnt tündéknek.

Nem sokkal napnyugta után megérkezett Tapuk három emberével. Gyanútlanul sétáltak be a táborba, s ott igencsak meglepődtek, hogy a saját kompániájuk helyett, idegenek ülnek a tűznél. Feszült beszélgetés vette kezdetét, Tapuk, akinek megjelenésében volt néhány Berethionéhoz zavarba ejtően hasonlatos vonás, először fenyegetni kezdte hőseinket, ám mivel a kósza és a beornfi igen erélyesen lépett fel vele szemben, végül inkább békülékenyebb hangra váltott, s felvetette, hogy kölcsönösen hagyják békén egymást. Ezután a ravasz tekintetű férfi és társai sietve távoztak.

Hőseink eltemették a holtakat, hajnal előtt pedig a két átállt haramiát is szélnek eresztették, hogy menjenek, amerre akarnak, de semmiképp se térjenek vissza ahhoz a bűnös élethez, amelyet eddig éltek.

trimics 30.

Másnap reggel beóvakodtak a ligetbe, s meglepve tapasztalták, hogy a vadállatok, csúszómászók, de még az ágak és gyökerek is mind akadályozni próbálják őket a haladásban, kiváltképp a két tündét. Malanor kedélyére igen rosszul hatott ez a tapasztalat, a tünde lánnyal vissza is vonult a táborig. Berethion és Berengar át tudta verekedni magát a liget közepéig, ahol egy tó terült el. Körbejárták, s néhány lábnyom mellett egy tünde kardot találtak a tóparton. Időközben Malanor és Sulrien erőt vettek magukon, s újra megpróbáltak átjutni a ligeten, ezúttal már sikerrel.

Hőseink ezután egy rejtett pincére bukkantak, amelynek sötét, dohos helyiségében egy eleven holt támadt rájuk. Noha győzelmet arattak a Homály teremtménye felett, az sötét suttogásával Berethion elméjébe fészkelte magát, amitől a kósza eszét vesztette, majd elájult. Miután magához tért, nem tudott már ugyanolyan bizalommal nézni társaira, mint addig, mintha eltört volna benne valami. A pincében találtak egy kis ládikót, benne egy gyönyörű ékkővel, amelyről Sulrien azt állította, hogy ez volt utazásuk célja, hiszen vezetőjük húgának, Mirwennek a tulajdona.

Ezután még átkutatták a környéket. Megtalálták a liget egykori urának, Thalionnak töredékes írásait is, amelyből lassan elkezdett értelmet nyerni számukra a tó és az azt körbevevő erdő minden furcsasága. Igen hamar összerakták, hogy Thalion Mirwen szerelme és a tó őrzőjének barátja volt, s miután nem tért vissza a közeli csatából, Mirwen megharagudott rá, a tó őrzője pedig Mirwenre és az összes tündére.

Berethion úgy döntött, hogy lemerül a tóba, hátha sikerül valamilyen nyomra bukkannia még az eltűnt két tündét illetően. Hamar vissza is tért a felszínre, s elújságolta a többieknek, hogy egy barlangszájat lát pár méterre a felszín alatt. Berengar szintén a vízbe ugrott, s ezután már együtt igyekeztek beúszni a barlangba, az egyre erősödő áramlatok ellenére. Végül sikerült nekik, s meg is találták a két tündét. A régebb óta ott raboskodó már egészen aggasztó állapotban volt, míg a másik egyelőre még néhány zúzódással megúszta. Berethion és Berengar szembenéztek a tó őrzőjével, aki a haragosan hullámzó vízből emelkedett ki eléjük. Hőseink minden tudásukat bevetették, hogy meggyőzzék az őrzőt a tündék elengedéséről, s bár ez nem sikerült nekik, azt viszont elérték, hogy ne bántsa őket, hadd maradjanak életben, míg nem jön el Mirwen személyesen, hogy vele megbeszéljék a dolgokat.

Berethion és Berengar ezután visszatértek a felszínre, ahol elmondták Malanornak és Sulriennek a fejleményeket, majd együtt visszatértek a táborba.

Líthe-elő 1.

Tábort bontottak, majd elindultak Szürkerév felé, hogy mielőbb hírt vigyenek Mirwennek, s meggyőzzék őt a ligetbe való visszatérésről, már csak a fivére miatt is.

Líthe-elő 3.

A Megye határán járva egy kordéval érkező, szürke öltözéket és csúcsos kalapot viselő, nagyszakállú férfival hozta össze őket a sors. Berethion felismerte benne Gandalfot, a varázslót. Elmesélték neki a kalandjaikat, amelyeket az öreg mágus nagy érdeklődéssel hallgatott, különösképp az olyan részletek érdekelték, mint az orkoknál talált, Umbarból származó érmék, vagy épp a szintén messze délről érkezett Tapuk. Ezután Gandalf is megosztotta hőseinkkel, hogy mostanság egyre több hírt kap az Eriadort járó fekete númenoriakról és szolgáikról, ami igencsak aggasztja őt.

Líthe-elő 5.

Berethion a Megyében is igen jó érzékkel választotta ki az ösvényeket, jó ütemben haladtak, majd egy napnyi járóföldet rövidítettek. Útközben egy hobbit piacon Berengárnak megakadt a szeme a lápatoroki dohányon, vett is egy jó adaggal belőle.

Líthe-elő 8.

Elérték a Fehér-dombokat, ahol különösen fenséges panoráma tárult eléjük napnyugtakor.

Líthe-elő 12.

Megmászták a Toronydombokat, s megpillantották a Lún-öblöt a lemenő nap fényében, a szemkápráztató látvány mindnyájukat lenyűgözte.

Líthe-elő 15.

Végre megérkeztek Szürkerévbe, ahol még az est leszállta előtt Mirwenhez siettek. Berethion kért a csapat számára bebocsájtást, majd pedig elmesélte, mi történt a ligetben. Mirwen láthatóan nem igen akart foglalkozni ezzel az egész üggyel, így Malanor megpróbált az érzelmeire hatni egy szépen zengő dallal, mely a szerelemről szólt, ám ez egyáltalán nem hatotta meg a nőt. Berengar taktikát váltva a józan ész érveivel próbált hatni rá, hiszen mégiscsak a testvére élete múlik azon, hogy visszatér-e a ligetbe. Ez láthatóan már megérintette őt, ahogy az is, hogy Berethion felidézett pár régi bölcsességet a megbocsátás és a kibékülés fontosságáról. Sikerült hát meggyőzniük Mirwent, aki elhatározta, minél előbb útnak indul a ligethez.

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: