Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el

A kelepce

[Az előző játékalkalomról készült beszámolót itt találjátok.]

trimics 4.

Hőseink hajnalban felpakoltak egy jó adag ládát a korábban vett szekérre, majd útnak indultak Bríből dél felé, az egykori Serfőző-tanya irányába. A három csatlakozó brívidéki, Lésza Vili, Hárám Alfréd és Árkosláp Arnót a szekéren, a ládák közt rejtőzött el, míg Haris külön úton követte a csapatot. Már az első pillanattól kezdve magukon érezték a dúnföldiek felderítőinek tekintetét, ám mindenféle különösebb esemény nélkül napnyugtára elérték a feldúlt tanyát.

Ügyelve a fürkésző tekintetekre elkezdtek felkészülni a rajtaütésre. Elrejtették a testvérpárt abban a pincében, ahol korábban az apjuk bújtatta el őket, majd ők maguk is különféle rejtekhelyekre bújtak, hogy meglephessék a dúnföldieket. Csak Malanor és Elwing maradt a ház romjai között, ahová a terv szerint várták ellenfeleiket.

Ahogy leszállt az este, egyre feszültebb lett a várakozás. Idővel aztán megtermett, fegyveres alakok léptek elő a közeli bozótosból, s velük együtt öt lovas is megjelent. Láthatóan nem vették észre a fákon és bokrokban lapító hőseinket és segítőiket, így négyen közülük odaosontak a házhoz, míg a többiek a tanyától kőhajításnyira, nagyjából körben helyezkedtek el. Az épülethez osonók halk suttogással jelezték Berengarnak, hogy megjöttek, hozza ki a kölyköket az egyezség szerint, azonban nem érkezett válasz. Erre kérdőn intettek a vezérüknek, az egyik lovon ülő alaknak, azonban már a válaszát nem várhatták meg, mert a házból nyílvesszők röppentek ki rájuk, majd a bozótosból Berengar és a brívidékiek rontottak elő, miközben a legtávolabb, egy terebélyes tölgy ágai közt megbúvó Berethion a lóháton ülő Dühöngő Ronanra vetette magát a magasból.

Véres csata alakult ki hőseink és a több, mint egy tucatnyi főt számláló dúnföldi martalóckompánia között. Haris éppen időben jelent meg, nyílvesszőivel nagy pusztítást vitt végbe az ellenség soraiban. A kezdeti meglepetésből azonban felocsúdtak a dúnföldiek, a túlerejük pedig lehengerlő volt. Berethion bár lelökte a nyeregből Dühöngő Ronant, s igen súlyos sebet ejtett rajta, vakmerőségében nem számolt a dúnföldi vezér legjobb harcosaival, akik ezután mind rávetették magukat. Berengar félelmet nem ismerve harcolt az özönlő martalócokkal, ahogy a brívidékiek is nem messze tőle állták a sarat, ám Arnót, a legifjabb közülük elterült, miután egy lándzsa átjárta a torkát. Odabent a ház romjai közt sem érezhették magukat biztonságban a tündék, ugyanis a dúnföldiek betörtek és rájuk vetették magukat. A csata egyre elkeseredettebb volt, s bár Berethion levágta Ronant, a dúnföldieknek csak kis része fogta menekülőre emiatt, ráadásul a büszke kósza halálos sebet kapott.

Hőseink látva Berethion elestét még nagyobb erővel vetették magukat a harcba, s ez megfordította a csata menetét. Hamarosan felülkerekedtek a dúnföldi martalócok mindegyikén. Mindnyájan szereztek a harc során kisebb-nagyobb zúzódásokat, ám egyikük sem sérült meg oly súlyosan, mint a kósza és a bríbeli legény. Berethionhoz Elwing futott oda, s gyorsan ellátta a sebét, a tünde orvoslás minden lehetőségét bevetve; Arnótot pedig Malanor gyógyította hasonlóképp, aminek köszönhetően mindketten csodával határos módon életben maradtak.

A többiek összegyűjtötték és eltemették a holtakat. Dühöngő Ronannál találtak egy rubintköves tünde gyűrűt, ami igen ősinek tűnt, s úgy döntöttek, amint lehetőségük nyílik, alaposabban megvizsgálják. Ezután nyugovóra tértek.

trimics 5.

Másnap reggel kellemes időre ébredtek. Haris, Lésza Vili és Hárám Alfréd elbúcsúztak tőlük, míg az ifjú Arnót, aki még alig tudott beszélni a sebe miatt, úgy döntött, inkább velük tartana, nem neki való ugyanis a földművelők élete. No meg, mint később kiderült, igencsak tetszett neki Melióra, aki egyelőre még inkább Berethion zord alakját követte ábrándozó tekintettel.

trimics 8.

Az úton haladva kelet felé a dombok között egy tornyot pillantottak meg. Felkeltette az érdeklődésüket, azonban mivel fontos ügyben jártak, s nem akarták kockáztatni a testvérpár épségét, no meg még Berethion és Arnót is lábadozott, úgy döntöttek, hogy majd visszafele úton nézik meg.

trimics 9.

Délután egy kereskedővel futottak össze, aki éppen Serfőző Ellák úr birtokáról jött. Mint megtudták tőle, az uraság beteg, Görbe Toma, az intézője foglalkozik helyette a birtok igazgatásával. Jó üzleteket lehet ott csinálni mostanság. Azonban vigyázni is kell, mert a környéken megszaporodtak a haramiák, többeket kifosztottak már.

trimics 12.

Hőseink átkeltek a Sarn-gázlón. Nem messze az átkelőtől egy táborhelyet vettek észre. Itt néhány tündével találkoztak, akik igen bizalmatlanok voltak velük. Annyit tudtak meg tőlük, hogy a vezetőjüket keresik, aki eltűnt a szomszédos ligetben, ahol az állatok furcsán megvadultak. Hőseink úgy döntöttek, hogy továbbmennek, mert van fontosabb dolguk, visszafele úton, ha még itt lesznek esetleg, segítenek nekik.

trimics 13.

Berethion vadászat közben eltévedt, s csak késve talált vissza a többiekhez, így egy nap késéssel indulhattak tovább. Ám ezalatt is jól töltötték az időt, Malanor sípon tanította játszani Podrikot. Arnót pedig egyre inkább megtalálva a hangját elkezdte csapni a szelet Meliórának.

trimics 18.  

Késő délutánra megérkeztek Serfőző Ellák úr tanyájára, ami egy dombtetőn álló, palánkfallal körülvett kis település volt, egy nagy hosszúházzal a közepén. A sürgő-forgó helyiek megbámulták őket, ahogy a kis szekérrel begurultak a falakon belülre a hosszúházig. Egyből be is siettek az épületbe, ahol Berengar belépője félbeszakította Görbe Toma szolgáknak tartott eligazítását, amit az intéző egyáltalán nem vett jó néven, sőt odáig merészkedett, hogy szélhámosoknak nevezte hőseinket, akik a nagy beteg Ellák urat akarják felzaklatni. Berethion a bent álló szolgákra próbált hatni, s felemlegette, hogy a gyermekek Ellák úr véréből valók, s biztosan örülne nekik. Görbe Toma mérgesen tiltakozott, ám Malanor egy ármánykodó szolgáról szóló dalt idézett fel, ami nemcsak a körben állók figyelmét keltette fel, hanem Ellák úr belső szobában tartózkodó feleségéét is, aki előjőve rögtön ráparancsolt Tomára, hogy fogadja méltó módon a vendégeket.

Ezután Elwing bement Ellák úrhoz, hogy hátha tud segíteni az állapotán. Hamar ki is derítette, hogy az uraságot mérgezik, s a szálak az intézőhöz vezetnek. Toma közben már menekülőre is fogta, ám Berengarnak sikerült még azelőtt megállítania, hogy kilovagolt volna  a kapun. Az ármánykodó intéző hiába próbált hatni rájuk azzal, hogy neki fontos barátai vannak (bizonyos tharbardi körökre s egy Tapuk nevű befolyásos banditára is utalást tett), hőseinket ez nem hatotta meg, egy kiürített pincébe zárták, ítéljen majd felette az úr, ha felépül. Erre márpedig jó esély volt, ugyanis Elwing igen jól gondját viselte, így Ellák úr hamar elkezdte visszanyerni az erejét.

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: